Nos, a jéghideg sör itt van, és már jelen sorok írása közben biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az egyetlen doboz ma reggel, pedig reggelente inkább a kakaót részesítem előnyben, mint sem a sört. De most ez van. A blogot is elkezdtem olvasgatni, de nem sokáig bírtam. Annyira személytelennek érződik az egész, vagy pont ellenkezőleg: mintha rengeteg különböző személy írta volna, néha indulatból, néha kényszerből, néha irigységből. Rengetegen írtak, de sosem én. Pedig ez az én blogom, és minden egyes betűje az én virtuális tollamból származik. Mégis, olyan mintha a közzétételtől eltekintve, semmi közöm nem lenne hozzájuk. Sokszor nem voltam magamnál, de most vajon magamnál vagyok?
Sosem tudtam igazán, hogy ki vagyok én. Mindig szerettem volna valaki más lenni, vagy legalábbis valaki másra hasonlítani. Mindig másokat irigyeltem, amiért ők sokkal jobbak nálam. Barátságok, szerelem, eredmények, legyenek azok akár iskolaiak, vagy emberi kapcsolatokban elértek. Mindig valaki más akartam lenni, mert úgy tűnt, csak azoknak az embereknek a személyiségével/megjelenésével/stílusával tudok sikeres lenni. Nekem nincsenek saját "ilyenjeim".
...
Az utóbbi időben eléggé egymagam voltam. Kitöröltem ezt a blogot, kitöröltem mindkét közösségi oldalon található profilomat, és az MSN nevű csodát is hanyagoltam. Úgy gondoltam jobb nekem egyedül, és vártam azt a pillanatot amikor az utolsó irántam érdeklődő ember is elveszti hitét, és felhagy keresésemmel.
Persze hazudtam magamnak, mint már annyiszor azelőtt. Valójában mindennél jobban vágyom a társaságra. Legszívesebben minden egykori ismerősömre ráírnék hogy találkozzunk, és töltsünk együtt pár órát. Igyunk, vagy csak beszélgessünk, de ha lehetne választani, akkor inkább egyszerre a kettőt. És hogy miért?
Mert úgy érzem, lassan nem lesz idő, se lehetőség hogy ezeket megtegyem. Pedig nagyon sok embernek kéne még meghálálnom azt a sok jó dolgot amit tőle kaptam, vagy éppen nagyon sok embertől kéne bocsánatot kérnem bizonyos dolgokban. Szeretnék megváltozni. Szeretnék sokkal jobb lenni. Rengeteg dolgot kaptam ettől az élettől, sokkal-sokkal többet mint amennyiért hálás vagyok. Kaptam sok embert, akik szeretnek engem, számomra máig ismeretlen okokból.
Pedig próbáltam megfejteni mik lehetnek ezek az okok, próbáltam már a tükrös módszert, de nem jutott eszembe egyetlen jó tulajdonság se amit megoszthattam volna a tükörképemmel. Vicces lennék? Kedves? Jófej? Érdekes? Ki tudja? Szerintem egyik sem.
Persze hazudtam magamnak, mint már annyiszor azelőtt. Valójában mindennél jobban vágyom a társaságra. Legszívesebben minden egykori ismerősömre ráírnék hogy találkozzunk, és töltsünk együtt pár órát. Igyunk, vagy csak beszélgessünk, de ha lehetne választani, akkor inkább egyszerre a kettőt. És hogy miért?
Mert úgy érzem, lassan nem lesz idő, se lehetőség hogy ezeket megtegyem. Pedig nagyon sok embernek kéne még meghálálnom azt a sok jó dolgot amit tőle kaptam, vagy éppen nagyon sok embertől kéne bocsánatot kérnem bizonyos dolgokban. Szeretnék megváltozni. Szeretnék sokkal jobb lenni. Rengeteg dolgot kaptam ettől az élettől, sokkal-sokkal többet mint amennyiért hálás vagyok. Kaptam sok embert, akik szeretnek engem, számomra máig ismeretlen okokból.
Pedig próbáltam megfejteni mik lehetnek ezek az okok, próbáltam már a tükrös módszert, de nem jutott eszembe egyetlen jó tulajdonság se amit megoszthattam volna a tükörképemmel. Vicces lennék? Kedves? Jófej? Érdekes? Ki tudja? Szerintem egyik sem.
...
Eddig úgy tűnt, minden azon múlik hogy milyen emberekkel találkozom. Vagy vannak azok az emberek akikkel valamiért egyből kijövök, vagy vannak azok akikkel bármennyi időt eltölthetek, sosem lesz közelebbi viszonyunk. Az előbbi típussal bármikor, bármiről el tudok beszélgetni, az utóbbival pedig soha semmiről. De ez vajon az én hibám? Szerintem nagyrészt igen, éppen ezért szeretnék magamon változtatni. Valamint nemcsak ebben, hanem úgy általánosságban is. Egy kis emlékeztető magamnak:
- Tényleg mindennek az alapja hogy elfogadd, és szeresd magad. Sosem hittem benne, és persze lehetnek - mint ahogy az én esetem is azt mutatja - kivételek, de elmondható: Más csak akkor tud szeretni, ha te is szereted saját magad, és csak akkor tudsz igazán, tiszta szívből szeretni valakit, ha magaddal szemben is így érzel. Én ne feledd: van egy saját könyved ami az életedet foglalja magába. Nem szabad felhagyni az írásával, soha, és mindig jönnek újabb fejezetek amik nem tudhatod mit hoznak. Talán boldogságot, jobb időket.
- Tényleg mindennek az alapja hogy elfogadd, és szeresd magad. Sosem hittem benne, és persze lehetnek - mint ahogy az én esetem is azt mutatja - kivételek, de elmondható: Más csak akkor tud szeretni, ha te is szereted saját magad, és csak akkor tudsz igazán, tiszta szívből szeretni valakit, ha magaddal szemben is így érzel. Én ne feledd: van egy saját könyved ami az életedet foglalja magába. Nem szabad felhagyni az írásával, soha, és mindig jönnek újabb fejezetek amik nem tudhatod mit hoznak. Talán boldogságot, jobb időket.
- Az örökös gondolkodás, okok keresése, és az okozatok folyamatos vizsgálása. Ez csak az őrületbe kerget. Lehet nehéz hinni a sorsban, de talán mégis csak érdemes. Vannak dolgok amiken nem tudsz változtatni, amiket el kell fogadnod úgy, ahogy vannak. Minden okkal történik, de azt az okot nem feltétlen kell megérteni. Csak mint egy spontán történést felfogni, és elfogadni. Aztán menni tovább. Ha úgy kell legyen úgyis visszajön, úgyis megbocsájt, úgyis látjátok még egymást. Ha meg nem, hát nem. Akkor ennek így kellett történnie, csak pár közös lapra futotta a könyvedben. De ettől ezek még érdekes és értékes lapok. Örülni kell annak ami volt, mert megtörtént, és tapasztalatot szereztél. Erősebb lettél.
- Nem irányíthatsz más embereket, nem várhatsz el tőlük semmit. Mindenkinek egy élete van, a sajátja. Mindenki a saját könyve írója. El kell fogadni mások döntéseit, még akkor is, ha azok néha fájnak, vagy nem értünk egyet velük.
- Nem szabad egyedül maradni. Ez a legnehezebb, mert olyan könnyű elbújni. Olyan könnyű magadat erősnek képzelni, még a világnál is erősebbnek. Miközben valójában egy sötét szobában kuksolsz, ahol a függönyt már csak megszokásból húzod el. A barátokat meg kell becsülni. Aki tényleg érdeklődik irántad, és tényleg szeret, az értékesebb minden kincsnél.
- Sírhatnék sok minden miatt, ahogy eddig is tettem, kérdőre vonhatnék sok embert, de nem szabad megtennem. Nem az vagyok aki akarok lenni, addig pedig semmi jogom sincs másokat kritizálni. De előbb-utóbb bebizonyítom hogy igenis jó ember vagyok, mert érzem hogy az vagyok. És lehet mindig lesznek hibáim, lehet mindent nem fogok tudni rendbe hozni, lehet mindenkinek nem fogom tudni meghálálni azt amit meg kell, de legalább elmondhatom hogy megpróbáltam. legalább elmondhatom hogy fölálltam. legalább egyszer.
...
Kiürült a Löwenbrau doboza. Azt mondtam nyitok még egyet, de lehet mégsem. A sör is csak akkor igazán finom ha valakivel koccintottál az elfogyasztása előtt. Mindenkit meghívok egy virtuális sörre. Ha pedig végre lesz fizetésem, akkor egy igazira is. Szeretném még pár szép fejezettel megtoldani azt a bizonyos könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése