Variációk egy témára

 Lassan megtelt az összes szék és asztal, a közeli lakóházakban élők pedig kénytelenek voltak elviselni a kis külvárosi kocsmából kiszűrődő, egyre nagyobb hangzavart. Volt bent mindenféle ember; rengeteg fiatal, akik már csak megszokásból is betértek kedvenc helyükre, lecsúszott, idős emberek akik sok vizet nem zavartak, csak a játékgépek Istenét szerették volna magukhoz csábítani, meg voltak középkorú férfiak és nők, akik inkább csak egy baráti csevejre tértek be, mintsem az alkohol szent tanításai miatt.
 Más a nem, a kor, a szokások, de egyvalami közös volt minden vendégben: egyikük sem volt egyedül. Vagy a szemben ülő szavai, vagy a félkarú rabló kecsegtető gyümölcsei, de valami mindig kapcsolatban állt a másikkal.



 Csak egy asztalnál volt csönd, pedig ott is ketten ültek egymással szemben. Egy nagyjából húszas évei közepén járó, öltönyös férfi, és egy vele hasonló korú, egyszerű, utcai öltözéket viselő fiatalember. A szinte feltűnő csönd látszólag nem zavarta az öltönyöst, végtelen nyugodtsággal és egy félmosollyal az arcán kortyolgatta italát. Sör volt, tán túlságosan egyszerű egy ilyen elegáns fiatalemberhez viszonyítva, éppen ezért nem a legolcsóbb, de persze nem is a legdrágább fajtából, hiszen fontos az aranyközépút. A körülötte lévő embereket figyelte.
 Vajon mit gondolhatnak róla? Egy jóképű, elegáns fiatalember, megnyerő mosollyal és szemekkel. Öltönye és nyakkendője még magában hordozta a kölnije kellemes illatát, amivel ugyan csak reggelente szokta befújni magát, de a biztonság kedvéért mindig ott lapul kabátja egyik belső zsebében. Egy ilyen ember hogy lehet egy ilyen kocsmában? És hogy lehet egy olyan egyszerű, minden feltűnőségtől mentes sráccal egy társaságban, mint a vele szemben ülő barátja?
 Miközben ezeken gondolkodott, tekintete egy közeli asztalra és annak társaságára tévedt. Egy hatfős csapat volt ott, három fiú és három lány. Hiába lehetett volna ez kézenfekvő, egyikőjükön se látszódott az ellenkező nem felé érzett túlzott vágyódás. Persze az este folyamán ez még változhat, mert piából lehet várat építeni, csak általában mivel részegek a munkások, hamar leomlik a vakolat.

 Közben megérkezik a harmadik korsó sör. Az öltönyös fickó arra gondol, hogy ha ez lecsúszik, akkor talán odamegy ahhoz a fekete hajú lányhoz aki leginkább kitűnik a megfigyelt társaságból. Talán nem ő volt a legszebb, viszont egy belső megérzés azt sugallta, ő lehet a megfelelő. Miközben azon gondolkodott milyen szóvicceket lehetne összehozni a megfelel, az ő és a megfelelő kapcsolatával, a társaság vörös hajú lánytagja fölállt az asztaltól, és a mosdó felé vette az irányt.

 Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. A lányok felfoghatatlanul sok időt tudnak eltölteni érthetetlen helyeken, de hogy már a negyedik korsó sörből is alig maradt valami mire feltűnt újra a vörös, az több mint elképesztő. Miközben visszafelé tartott asztalához, leejtette telefonját, ami így riasztó közelségbe került az öltönyös fiatalemberrel. Egy pillanatra átfutott az agyán hogy mi lenne ha fölvenné a lánynak, de aztán elvetette az ötletet. "Akiben nincs szeretet, azon a modor nem segít." - jutott eszébe a mondás. Arra csak később gondolt hogy ez remek alkalom lett volna egy leszólításra. De mindegy. Már úgyis az a szőke tetszik neki. Sok esélye nem lehet nála, de közben az ötödik sör is bekerült a közösbe, ennyi önbizalommal pedig már semmi sem állhatott az útjába. Csupán saját lábai. Mikor megpróbált felállni elbotlott bennük, majd székét magával rántva a föld felé kezdett zuhanni. Lassított felvétel volt ez, az effektet az alkohol biztosította, a film végét pedig a srác fejének hangos koppanása jelezte ahogy hozzácsapódott a padlózathoz. Egy elme és egy elképzelés zuhanása - csupán a taps és a függöny hiányzott.
 Innen már zavarosak voltak az események - persze nem mintha eddig nem lettek volna azok - hallott sikoltozásokat, segítségért kiáltásokat, látott felé rohanó embereket, majd látta a szőke lány aggódó arcát is, ahogy az sajátja fölé magasodik, majd annyira megközelíti hogy orruk már majdnem összeér. Lám, az alkohol tényleg segített hogy kissé bensőségesebb viszonyt alakítson ki a lánnyal. Aztán a szőke szín vörösbe váltott, de ehhez sajnos arc már nem párosult. Kettő együtt amúgy is talán egy picit nagy falat lenne... - gondolta, majd lehunyta a szemét.
 Temetés, eső, fekete esernyők. Csak hogy a film tényleg lezáruljon, de ezek az események már úgysem számítanak. Minden ember csak addig érdekes amíg él, hiába mondanak mást a tankönyvek.

Snitt.

Lassan minden szék és asztal megtelt a külvárosi kocsmában. A közelben lakók már hozzászoktak a mindennapos hangzavarhoz, sőt, nagy részük már rendszeres vendéggé vált az évek alatt. Bent fiatalok, középkorúak, és idősek egyaránt szokásos látványnak számítottak.
 Minden társaság hatalmas zsivajt csapott, csak egy szélső asztalán ült csöndben egy fiatal férfi. Egy korsó sört szopogatott, de már legalább egy órája. Egy közeli társaságot nézett, három fiút és három lányt, akik még az átlagosnál is nagyobb ricsajjal csacsogtak mindenféléről. A fiú próbált kihallani valamit a beszélgetésből, amit esetleg feldobhatna témaként egy esetleges véletlen találkozáskor a csoport lány tagjainál, de végül feladta ötletét. Már így is túl rég üldögélt egyedül.
 Kissé bánatosan lebaktatott a lépcsőn, majd a pult felé vette az irányt hogy fizessen, mikor egy kéz rátapadt a vállára. Meglepetésére a szőke lány volt az, akit még a társainál is jobban - és vélhetően feltűnőbben - megbámult.
 - Máris mész? - kérdezte a lány mosolyogva.
 - Ezt úgy kérdezed mintha nem láttad volna hogy már egy órája egyedül üldögélek. - válaszolta a fiú szintén mosolyogva.
 - Ez ellen tehetnénk... meghívlak! - mondta a lány, majd a pénztárcája után nyúlt, de a hirtelen mozdulat következtében elejtette azt. A fiú vette fel és adta neki vissza.
 - Köszönöm.
 - Nem kell megköszönni. Amúgy sem ér semmit a modor, ha nincs mögötte szeretet.
 - Bölcs gondolat.
 - Egy barátom szokta mondani. Kifogásként használja, hogy ne kelljen bármiféle jótettet cselekednie másokkal szemben.
 - Nem lehet valami jó arc, már bocsi. - nevetett a lány. - még szerencse hogy csak mi iszunk, és ő nincs itt. - majd ellentmondást nem tűrően a pulthoz tolakodott és kikért két whiskykólát.
 - Szerinted jól állna nekem az öltöny?
 - Ezt is a hülye haverod terjesztette elő? - nevetett fel a lány, majd megfogta a két poharat és gyengéden nekilökődött a fiúnak, jelezve hogy kövesse.


Néha megéri képzeletbeli barátokat tartani magunknál.