Ma van a tavasz második napja. Az első nap pedig már több mint egy hónapja volt. A kezdés egy Február elsejei időpontra esett, és akkor valahogy úgy fogalmazhattam, hogy talán jöhet valami változás-féleség az életemben. Nos, azóta nem sok minden változott, mondhatni semmi sem. A változás szelét elfújták az érzelmek, én pedig vegetáltam a meg nem történt dolgok asztalának, megterített abroszán. Jó zöldséghez méltóan, mondhatni. De legalább ma más miatt volt tavasz, mint akkor, azon a sokat ígérő elsején.
Most tényleg a nap ragyogása volt a legcsodálatosabb, nem pedig kirakott, vagy jól elrejtett, de ennek ellenére mégis remekül látszódó női testrészek. Most tényleg kedvem lett volna kiülni a természetbe, akárkivel. Vagy sétálgattam volna a városban, esetleg a dunaparton, ha már olyan hívogatóan csillogott a vízfelszín.
E remek programok helyett viszont most itthon vagyok, és semmitmondó sorokat gépelek, talán először, nagyobb célok, vagy okok nélkül. Persze minden egyes bejegyzés, szöveg, szól valakihez, és ez alól e mostani sem kivétel. Mégis picit más ez most, de talán pont ez a fajta az, ami tetszhet. Jobban vagy kevésbé, de ez is ad valami plusz dolgot, a nagy egészhez. A puzzle szélső darabkái, amiket könnyű a helyükre tenni, de nélkülük mégse lenne teljes a mű. Én viszont azt akarom, hogy meg legyen az egész, és kirakhassam a falra. Egy régóta várt éjszakán pedig feküdhessek az ágyban, és néha rápillanthassak, hogy "ez igen!"
Az esetleges egyéb olvasói vágyakat pedig ez a fajta írásmód is bőven kielégíti, hiszen ha már valakit érdeklek annyira, hogy egy héten akár többször is ránéz a blogomra, az biztos szívesen veszi a zokogásaimat, az élet nagy gondjairól.
Amik talán nem is olyan nagyok? De mégis annak tűnnek, amikor az ember olyan dolgokba botlik, amiket nem tud megváltoztatni, még ha a feje tetejére áll, akkor sem. Ilyenkor mintha mágiával találnánk szembe magunkat, és nem értjük hogy mi miért nem súghatunk varázsszavakat a másik fülébe. Na de!
Nincs semmi, ami kössön. Kötni pedig nem tudok, még a cérnaszálat is csak alig tudtam áthúzni azon az akármin. Ha ez a kötéshez kapcsolódik egyáltalán? Nem tudom, nem tudok kötni. Köss meg te!
Jöhet a hirtelen lezárás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése