Azt hiszem itt alapvető felfogásbeli gondok vannak. Néhányan élni szeretnének, mások meg túlélni. Az előbbiek megtalálják azt, amiért érdemes harcolniuk nap mint nap, az utóbbiak pedig ezeket a napokat úgy fogják fel, mint egy régi, kopott karkötőn az elszürkült gyöngyöket: már nem érdekes ha pár darab leesik, úgy se kerül soha többé a kézre.
 Na de miért is érdemes élni. Hogy boldogok legyünk. És mi van akkor, ha nem tudjuk mi a boldogság? Akkor keresni kell. Harcolni azért nap mint nap, hogy megtaláld. Mégis ugyan olyanok vagyunk.