2012. január 16.

Majd

 Amíg én pihenek, addig más dolgozik, amíg én alszok, addig más gondolkozik. Amíg én dolgozok, más örül, amíg én gondolkozok, mindenki alszik.
 Jó lenne tudni hogyan csinálják, bár félek, hosszú évek tanulmányozása alatt sem tudnék rájönni titkuk nyitjára. Csak úgy jönnek, és gyakran elég egyetlen őszintén érdeklődő pillantás, máris kártyavár módjára dőlnek össze az addig gondosan ápolt, masszív falak.
 Aztán persze lehet csalóka, vagy egyenesen hazug, az a tekintet amit a másik arcán látnak, de a közben történt kellemes dolgok után ez tulajdonképpen már mindegy is. Mindenki megedződött, még ha néha amúgy ejtenek is pár könnycseppet, egy másik, régebbi pillantás miatt. Lépnek tovább.
 Találkozom velük a lépcsőfordulóban, de nem néznek rám. Talán egyszer, a távoli jövőben majd megismerjük egymást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése