hihetném, egyedül vagyok, de mégsem,
hiszen Te itt vagy velem, kedves Éjjel,
csak számoljuk a perceket kettesével,
nem szól most mi ránk a föld, és az ég sem,
így veszünk számba minden jót, s rosszat,
egy 'ha' bukkan elő minden emlékben,
majd enyhe csalódottság Éj szemében,
mert a Jövő, még most is bármit hozhat,
a Múlt csak megcsal, egyszerű mostoha,
Jelen fia fenyegető ostora,
jobb lesz minden, pedig csak csendben várunk,
ha már úgy is kettesben várunk, megteszem,
füledbe súgom azt, mely oly imádott:
"Együtt, Mi megválthatnánk a világot"!
Egy nyári történet
eltűnt az érzés, hát lennék megint szabad,
meleg nyári estén, szép köntösbe bújva,
már rég gyűrött, de mégis friss, mintha újra,
hallanám, ahogy átível rajta szavad,
mosolyt váltunk, majd elültetjük szavakban,
míg a csillagok fönt egymás közt örülnek,
nézzük ahogy torkot rajtunk köszörülnek,
begyűjtve az égre, egy csodás alakban,
kész a csillagkép, csak pár felhő takarja,
nézek utána, ahogy billeg alakja,
bárcsak örökre mellettem maradna,
de elszállt az idő, és már nem is jön vissza,
pedig gyakran látom még csábító arcát,
máig vívom még, a nyárnak múló harcát.
Érzéki délibáb
Jöttél, láttál és sokáig maradtál,
most is vállaid felé nyúl két kezem,
lehet minden szóval magamnak vétkezem,
de mit tegyek, mikor győzelmet arattál?
hogy egyszer elfelejtelek, azt ne hidd!
beszéltél hozzám, vagy hallgattál naphosszat,
csak arra vártam, amit a másnap hozhat,
láthatom e újra gyönyörű szemeid?
hallhatom e hangod, mire nem találtam,
egyetlen szót se, mi kifejezné önmagában,
milyen azt hallani, mikor csak hozzám szól,
mikor meglátlak Téged, teljes alakban,
küszöbön, vagy ülve a kitárt ablakban,
persze most hazudtam, mert (sajnos) nem vagyunk szomszédok
Szűkös
mint egy nyári éj utáni reggel,
mi frissült fejjel üldözi a fájót,
úgy várok most én is kegyes varázsszót,
egy napot, ami majd meglep a szebbel,
egy új világot, hol minden másként néz,
máshogy nőnek a virágok a parkban,
másként csillan fény minden kedves arcban,
és az élet ott oly édes mint a méz,
mert önző vagyok, igen, magamat csak,
magamat szeretem, mindennél jobban,
ezért hagynék itt mindenkit titokban,
elég az ami rám ragadt magamtól,
e percben is kívánom, bárcsak mennék,
és mit nem lehet, már csak olyat tennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése